Műfüves játék- és tornapálya
„Égig érő fű”
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy óvoda. Ez az óvoda Budapesten volt, a Duna jobb partján, fenn északon, az óbudai kaszásdűlői lakótelepen.
Ez az óvoda madárbarát is volt, zöld óvoda is volt, Csicsergő Óvoda volt.
Ebbe az óvodába sok-sok vidám gyerek és sok mosolygós felnőtt járt. Itt élt Marci teknős és Suzy nyúl is.
Vidáman teltek a napok az Óvodában, csak egy bánatuk volt a felnőtteknek és gyerekeknek, amit Laura gyakran meg is fogalmazott úgy, hogy „az a szép zöld gyep, csak az hiányzik”.
Telt az idő, múlt az idő, sokat gondolkodtak az óvó nénik, mi tévők is lehetnének.
Azután egyszer csak: az egyik megálmodta, a másik átgondolta, harmadik lépéseket rajzolt hozzá, az anyukák és apukák támogatták, az építő bácsik megépítették.
És lássatok csodát, egy hűvös őszi napon csodálatos zöld pázsit virított az óvoda udvarán. De ez nem csak olyan akármilyen fű volt ám, hanem varázslatos fű. Olyan varázserő lakott benne, amitől nemcsak nyáron, de télen is mindig zöldellni fog.
Ettől a naptól kezdve még vidámabb volt az élet a Csicsergő Óvodában.
A kezdő rúgást Tünde végezte el,
az oroszlánok hemperegtek,
a pillangók labdáztak,
a katicák röpdöstek, szálldostak,
a fürge nyuszik nyuszi ugrásban ugrándoztak,
a macik tornáztak,
a pónik nyargalásztak,
a méhecskék terpesz fogót játszottak.
Itt a vége, fuss el vége. Aki nem hiszi, járjon utána..